Az emberek 15 százaléka életében legalább egyszer él át pánikrohamot, 1 százaléka pedig hosszabb-rövidebb ideig pánikbetegségben szenved. A kórkép lényege az ismétlődő pánik-rosszullét.

 

- Amikor ez történik – olyan szorongás tör rám, amire ott és akkor nincs okom, aminek miértjét nem tudom megmagyarázni – panaszkodik Mónika, „gyakorló pánikrohamos”. – Gondolj csak bele, éppen úgy érzem, minden remek az életemben, rendben vagyok a szerelemben, a munkámban sikereket érek el és tessék, hirtelen torokszorulás, fulladás, légszomj, szédülés, ájulásérzés, heves szívdobogás, remegés, izzadás és hányinger tör rám, vagy a hasam feszül, fáj. Minden nyavalygás nélkül, az is előfordult már nem egyszer, hogy a kézujjakon szurkáló érzés lesz úrrá rajtam, máskor meg az arcom, a testem úgy kipirul, mintha kint felejtettem volna magam a tűző napon. Tudom, mert az orvosok mondták, hogy pánikbeteg vagyok, tudom, hogy a tünetek nem valódiak, de én félek, hogy képtelen vagyok tartani magam, elveszítem a testem, a lelkem feletti önkontrollomat. Nagyon rossz az egész!

 

Gondoljanak csak bele abba, hogy mit érezhet, akit váratlanul elkap a roham bármelyik tünete. Alattomosan, kiszámíthatatlanul, bármikor elérheti a beteget, aki éppen ezért képtelen felkészülni rá. Úgy érzi, egyet tehet, a rohammentes időszakban is egyfajta készenléti állapotban létezik. Hiába tudja ésszel, hogy csak múló állapotról van szó, ott és akkor, amikor megéli, a poklok poklát járja…

 

De! Egyetlen pánikrohamtól – bár nagyon kellemetlen – nem szabad félni, hiszen az még nem pánikbetegség. A szakemberek azt mondják, ha valakinél a rosszullét havonta minimum négyszer ismétlődik, vagy a rákövetkező hónapban végig egy újabb roham jelentkezése miatt rettegve él, akkor nála sajnos valószínűsíthető a pánikbetegség.

 

A betegség kiváltó pontos oka máig nem ismert. Az viszont tudott, hogy előfordulása a 20-40 év közöttiek körében a leggyakoribb.

 

Mónika és a többi pánikbeteg gyógyításához elengedhetetlen az orvosi segítség, a pszichoterápia, a szakemberrel folytatott hosszú és őszinte, sorozatos beszélgetés. Semmi nincs véletlenül. A betegnek valami maga előtt is eltitkolt, elhallgatott probléma „mérgezi” meg a lelkét, testét, amit gyógyítani szükséges még akkor is, ha az okkal nincs tisztában. Ha a tünetmentes időkben annyira rendben van, hogy szinte szárnyal, okkal nem érti, időnként ott belül mi emészti? A szakember dolga vele együtt a bajt feltárni.

 

A jelenlegi pánikbetegek megnyugtatására közöljük, hogy a megfelelően kezelt páciensek tünetmentesen gyógyulnak. Az más kérdés, hogy ha egyre halványuló emlékként ugyan, de az egykori rohamok kiváltotta érzések még sokáig megmaradnak.

 

Krasznai Éva

 

NBC-2011-08-15