A rák után leginkább az elbutulástól félünk. Szorongunk, rettegünk miatta. Egy bizonyos kor után, de sajnos egyre gyakrabban a középkorúak között is arat. A társadalom elöregedése gazdaságilag és technikailag egyre fejlettebb világunk egyik legnagyobb problémája. A lakosság korosodik, s ezzel párhuzamosan mind nagyobb teret kap az időskorú lakosság egészségügyi problémáinak, megbetegedéseinek kezelése. Az idős kor betegségei közül kiemelt jelentőségűek a demencia, a szellemi hanyatlás különböző formái és ezek kezelése.

 

Napjainkban a világon 18 millióan szenvednek valamilyen demenciában, s noha pontos számadatok nincsenek, a szakértők és a szakirodalom becslései alapján – ismerve a demencia-előfordulás európai gyakoriságát –, Magyarországon a 65 évnél idősebbek 10%-ánál, vagyis 250-300 ezer embernél fordul elő ez a kórkép. Bár legfontosabb kockázati tényezője az életkor és a genetikai hajlam, mégis téves nézet, hogy a feledékenység az öregedéssel járó folyamat. A memóriazavar egyetlen életkorban sem normális jelenség, tehát akinél megjelenik, azt mindenképpen ki kell vizsgálni! Ha gondolunk rá és szorongunk miatta, jobb szakemberhez fordulni!

 

A szellemi teljesítmény az életkor előrehaladtával nyilvánvalóan csökken, de a mindennapi életben még nem okoz problémát. Ugyanakkor a szellemi hanyatlás legáltalánosabb korai tünete a memória fokozódó zavara, de tudni kell, hogy e mögött más betegség is állhat. Ha viszont a szellemi hanyatlás már a hétköznapokat nehezíti meg, akkor feltétlenül szükséges az orvost felkeresni. Az időben elkezdett kezelés, a rehabilitáció, az agytorna, de mindenekelőtt a helyes gyógyszeres terápia lehetővé teszi, hogy a demensek idős korban is megfelelő minőségű életet éljenek.

 

Mi a demencia? Olyan progresszív memóriazavar, amelyhez kognitív neurológiai tünetek csatlakoznak, a mindennapi életben, a munkában problémát okoznak, és egy megelőző, magasabb teljesítmény romlásával járnak. A demencia kialakulásához döntően visszafordíthatatlan, kisebb részben még megfordítható, vagyis visszaállítható folyamatok vezetnek. Legtöbb előidéző okára ugyan nincs gyógymód, de kiteljesedését lassító kezelések léteznek már. Mi váltja ki a betegséget? Leggyakoribb, 90%-ban az agyszövet kóros elváltozását okozó Alzheimer-kór, vagy az agyi keringés zavara, melyet cukorbetegség, magas vérzsírszint, vagy magas vérnyomás talaján kialakuló érelmeszesedés okoz, illetve ez a két kórforma együttesen is előfordulhat. Ritkább fajtája, az úgynevezett Lewy-testes demencia az agyi idegsejtekben kórosan felszaporodó fehérjékkel kapcsolható össze, míg a fronto-temporális demencia – más néven Pick-kór – az agy homloklebenyének elváltozása miatt alakul ki.

 

A szellemi hanyatlás eltérő módon jelentkezik, nincs két ember, akinek egyforma lenne a kórtörténete, a személyiség, az érintett általános egészségi állapota és társadalmi helyzete egyaránt szerepet játszik a demencia rá gyakorolt hatásának meghatározásában.

 

A betegség leggyakoribb gyakori tünete a memóriazavar, főleg a rövidtávú emlékezet kiesése a hanyatlás korai jele. A demensek gyakran nehezen tudják a mindennapi, általában gondolkodás nélküli feladatokat ellátni. Mindenkivel előfordulhat, hogy beszélgetés közben a megfelelő kifejezést nem találja, de a demens gyakran az egyszerű szavakat is elfelejti, vagy helyettük egész másokat mond, amitől az írása és a beszéde egyaránt nehezen érthető. Noha néha az egészségesek is elfelejtik, milyen nap van, mi a program, ám a demenciában szenvedő még az ismerős környéken sem tud tájékozódni, mert kiesik, hogy éppen hol van, hogyan került oda és merre kell hazamenni. Gyakori, hogy az éjszakát a nappallal összekeveri. Előfordulhat, hogy nem megfelelően öltözik fel, a melegben több réteget, a hidegben viszont csak nagyon kevés ruhadarabot vesz magára. Gondot okozhat egy beszélgetés követése, mint ahogy elfelejti, hogy a számlákat be kell fizetnie. Nem ritka, hogy rossz helyre tesszük a pénztárcánkat, a kulcsunkat stb., de a demenciában szenvedő kifejezetten szokatlan helyekre rakhatja a tárgyait. Bármelyikünk lehet szomorú, rossz hangulatú, a szellemileg hanyatló viszont szokatlanul érzelmes, minden ok nélkül hirtelen hangulatváltozások törnek rá, illetve főleg olyan helyzetekben, amelyekben a memóriazavar is nehezíti az életét, a korábbiaknál kevesebb érzelmet mutathat, gyanakvóvá, ingerlékennyé, depresszióssá, apatikussá, vagy éppen szorongóvá, izgatottá válhat. A demens nagyon passzívvá lehet, többet alhat, mint addig szokott, korábbi hobbija iránt közömbösséget mutat.

 

Mit tehet az érintett, illetve a környezete a kórkép folyamatának súlyosbodása ellen? Rendkívül fontos a korai tünetek felismerése! A hanyatló memóriát és a demencia egyéb tüneteit ugyan tudomásul kell venni, de fontos kivizsgáltatni, nem szabad beletörődni abba, hogy a tünetek az öregedés „normális” velejárói. Tudni való, hogy a depresszió is okozhat hasonló tüneteket, így ezt az állapotot is szükséges felismerni és kezelni kell. Lehet, hogy ténylegesen semmilyen ok nincs, csak a feledékeny ember a szorongásait szeretné szakemberrel megbeszélni. Feltétlenül tegye meg, hiszen a megnyugtatás és a magyarázat is a gondozás fontos része. A betegség felismerésének egyik legjobb módja, ha figyelmesen meghallgat valakit – házastárs, családi gondozó, közeli barát –, aki jól ismeri. Nem szabad, hogy a feledékeny a demencia diagnózisától félve a szakembertől távol maradjon, hiszen a memória hanyatlásának és a mentális állapot romlásának leírása nemcsak fontos, de egyben különböző vizsgálatokat is kikövetel magának. Ha valaki aggódik, hogy neki, illetve családtagjának demenciára utaló tünetei vannak, inkább feleslegesen, de mindenképpen kérjen szakembertől tanácsot. Egyébként a betegséget körülvevő titokzatosság eloszlatható, a kórképet kísérő megbélyegzés legyőzhető, s akkor úgy az egyén, mint a környezete jobb életminőségnek megfelelő léthez jut, nem szólva arról, hogy az időbeni kezelésnek, illetve a jövő megtervezésének nagyobb az esélye. A szakembertől kapott gyógyszeres kezelés – az úgynevezett nootrop szerek adása – a magasabb szellemi intellektuális képességekkel kapcsolatos hosszú és rövid távú emlékezés zavar, térbeli és időbeli tájékozatlanság, valamint a nem kognitív tünetek, a szorongás, depresszió, a paranoiditás stb. tünetjavítására és a kórkép előrehaladásának lassítására egyaránt szólhat.

 

A figyelmet rá kell irányítani arra, hogy amennyiben valaki ideggyógyászati-pszichiátriai tüneteket észlel rokonai, ismerősei normálisnak vagy mindennaposnak tartott feledékenysége mellett, ha netán hirtelen jelentkezik a memória kiesés, illetve annak jelentős súlyosbodása, úgy mindenképpen szükséges a családorvost felkeresni. A doktor, aki régóta jó kapcsolatot tart fent a családdal, ismeri betegét és életét, gyógyszerelését rendszeresen ellenőrzi, neki is jobban feltűnik a szokatlanul és indokolatlanul jelentkező feledékenység. Pontos diagnózis megállapítása azonban neurológus, pszichiáter szakorvos feladata.

Krasznai Éva

 

NBC-2011-09-18