A spanyol Zaragoza Egyetem 409 munkatársa megállapította, hogy a munkavállalói kiégésnek több kulcsfaktora ismert. Az egyik az egyhangúság, a másik a túlterheltség és az elismerés hiánya miatt fellépő munkahelyi stressz. Itt megoldás lehet a monotonitás megtörése. Míg korábban dicsőség volt akár évtizedeket is egy munkahelyen letölteni, ma már bizonyított, hogy ha valaki nagyon sokáig ugyanazt a munkát végzi, vagy egy munkahelyen dolgozik, nincs változatosság a feladatok között, az megbosszulhatja magát. Tehát kell az időnkénti váltás.

- Pontos adatok és felmérések nincsenek arra nézve, hogy hány embert érinthet hazánkban a kiégés-szindróma. Az viszont bizonyos, hogy egyre többen, és egyre fiatalabb korosztály keres meg minket ezekkel a tünetekkel. Tapasztalataim szerint korábban jellemzően a 40 év felettieket érintette a kiégés, napjainkra viszont ez már a 30-as éveikben járókra is jellemző – nyilatkozta a pink.hu-n Bikfalvi Réka, a Lélekkel az Egészségért Alapítvány vezetője.

Vélhetően hazánkban sem jobb a helyzet, mint Spanyolországban. Talán csak annyi módosítaná a számadatokat, hogy a munkanélküliség réme szinte mindenki feje felett ott lebeg, aki még állásban van. A rendkívül bizonytalan munkamegtartás esélye tovább növeli a hajtást, a szorongást és a stresszt. Elvándorlás, más munkahelykeresés gondolatban megfogalmazódik, tettekben inkább „mozdulatlanná” válik a magyar munkavállaló, inkább nem változtat…, amíg megteheti.

Ki kerülhet kiégés miatt bajba? Például azok, akik nagy nyomás alatt dolgoznak, kevés a sikerélményük, sok és nehéz helyzetben lévő és/vagy ingerült emberrel találkoznak, illetve nehéz és lelkileg megterhelő élményeket élnek át.

A kiégés legsúlyosabb szakmai következménye az úgynevezett empátiás kapacitás kimerülése. Kulcsár Zsuzsa szerint például a beleérző képesség csökkenése érzelmi kimerüléshez vezet.

 

Krasznai Éva

 

NBC-2011-09-19