Beszélgettünk. Kiderült, hogy az eddig rendelt készítmény megfelelő hatású, hiszen a betegség tünetei még akkor is csökkentek, ha a páciens úgy érzi, érdektelenebb lett, a korábbiaknál kevésbé izgatják a dolgok. Sokáig beszélgettünk, végül rájött arra, hogy inkább szedi a már megszokott gyógyszert, nem a készítménnyel van baj, hanem neki túl sok az elvárása.

Komoly gondja, hogy nem tudja, meddig is kénytelen gyógyszert szedni, illetve nem érti, hogy pánikbetegségére miért nincs más típusú kezelés? Elmondta, hogy egy televíziós műsorban speciálisan kiképzett pánik-trénerek csoportban különböző gyakorlatokat végeztetve foglalkoztak a betegekkel. Úgy látta, hogy az egész mögött jól felépített terápiás rendszert mutattak be. Nagyon szeretne egy ilyen csoportba bekerülni. Tisztában van azzal, hogy a csak gyógyszeres kezelés számára kevés, betegségére nem ad teljes megoldást. Egyedül viszont nincs elég akaratereje megpróbálni, gyakorolni, ha lennének társak és egy megbízható tréner/vezető, akkor sokkal bátrabb, s remélhetően eredményesebb lenne a gyógyulása.

Elismertem az igazát és elmondtam, hogy mind több ilyen terápiás próbálkozást találhat itthon is.

Megbeszéltük, hogy egyelőre kontrollra továbbra is felkeres és amint képes vagyok egy számára is megfelelő csoportot összehozni, akkor abban számítok a jelenlétére. 

Összegzés: a pánikzavar gyógyszeres kezelésének nem a szorongáscsökkentő, hanem az antidepresszáns az alapvető gyógyszere. A pácienssel részletesen át kell beszélni a változásokat, ugyanis azoknak – lévén apróbb eredményekről van szó – gyakorta nem tulajdonítanak kellő jelentőséget.  Ha azonban a szakember megszünteti a "csodavárás igényét", akkor a bizalom, az orvos-beteg kapcsolat jelentősen javul. 

A gyógyszeres kezelés mellett alapvető és jogos igény a magatartásterápia, amit nálunk sokkal kevésbé alkalmaznak, mint a nálunk iparilag fejlettebb országokban. Mindemellett a televíziónak egyre nagyobb az ismeretterjesztő szerepe, s erre a szakembereknek oda kell figyelniük. A kliensek ugyanis sokszor úgy keresik fel az orvost, hogy egy-egy kezelési metódusról konkrét információval rendelkeznek, s bizonyos mértékig számon kérik az orvosuktól, miért nem az általuk látott módszerrel kezelik őket.

A magatartásterápiára valamennyi hazai gyógyító központban igény lenne. Igaz, ehhez növelni kellene a pszichiáterek pszichoterápiás jártasságát, és ezzel újabb utat nyitni azok előtt, akik nem feltétlenül szeretnének hosszú távon csak gyógyszerek segítségére szorulni.

Dr. Lajtavári László

NBC-2011-08-17